Vajmi kevés ember van a világon, aki ne ismerné az "alien-humanoid" kinézetû olasz játékvezetõt, Pierluigi Collinát. A négy nyelven beszélõ (olasz, angol, spanyol, francia) civilben pénzügyi tanácsadó sípmester 1960. február 12-én látta meg a napvilágot Bologna-ban. Sokáig nem is gondolt arra, hogy játékvezetõ legyen (szépen elfocizgatott egy helyi kiscsapatban), mígnem - a fáma szerint - egy iskolatársa odafordult hozzá: "Mondd csak, nincs kedved beiratkozni egy játékvezetõ tanfolyamra?" "Miért ne?" - válaszolta a kis Collina. Valószínûleg azóta is ez élete legjobb döntése...

Hajnövesztõ reklámokban minden bizonnyal kevés sikerrel szerepelne, viszont síppal a szájában már több millió ember lesi minden mozdulatát. 17 éves koráig egyébként õ maga is focizott, de amint elkezdett a bíráskodással komolyabban foglalkozni (1977-ben), inkább annak szentelte idejét. (Saját elmondása szerint amúgy sem volt valami tehetséges játékos.)

Az olasz Serie A-ban elég fiatalon, 31 évesen debütált, majd négy évvel késõbb 1995-ben már FIFA játékvezetõként dolgozott, ami hatalmas elismerés volt számára és nagy önbizalmat adott neki a továbbiakra. Egy évvel késõbb az atlantai olimpián már az egész világ megismerhette nevét, miután õ fújta a sípot az ötkarikás játékok labdarúgó fináléjában (a döntõt egyébként egy erõsen lesgyanús góllal nyerte meg Nigéria Argentína ellen, de ez természetesen nem feltétlenül az õ számlájára írható). Ez az éra egyébként a mi Puhl Sándorunké volt, aki a 94-es vb döntõt követõen a világ legjobb játékvezetõje volt évekig.

Legemlékezetesebb meccsei között tartja számon az 1999-es Bajnokok Ligája döntõjét Barcelonában, hiszen õ dirigálta a felejthetetlen Manchester United - Bayern München finálét, amely utolsó néhány percével minden idõk legdrámaibb futball döntõi közé emelkedett. Így emlékszik vissza az ominózus pillanatokra: "Több szempontból sem fogom elfelejteni azt a mérkõzést. Elsõsorban azért sem, mert a második manchesteri találat után az angol szurkolók olyan hangorkánt produkáltak, ami legjobban egy oroszlán üvöltéséhez hasonlítható. Másrészt pedig ott volt a Bayern játékosok csalódottsága, amint a földre rogytak a második bekapott gól után. Soha nem felejtem el Lothar Mattheus szomorú pillantását, amikor a BL trófeára nézett."

Három évvel késõbb megkapta élete nagy ajándékát, és a 2002-es Labdarúgó Világbajnokság döntõjének játékvezetõje lett (Brazília - Németország, Yokohama). Ezzel a mérkõzéssel örökre a legnagyobbak közé került, annak ellenére, hogy már évek hosszú sora óta (gyakorlatilag Puhl Sándor visszavonulásától számítva) rendszeresen õt választják meg a világ legjobb játékvezetõjének.

Saját bevallása szerint minden mérkõzés elõtt igyekszik a legtöbb információt megtudni a két szembenálló félrõl: "Nagyon fontos, hogy minden információhoz, amihez csak tudok hozzájussak a két csapatról, mert a játékvezetõnek a lehetõ legtöbbet kell tudnia a két gárda játékáról, ahhoz hogy jól tudja irányítani a mérkõzést" - nyilatkozta egy interjú során.

Collina valószínûleg utolsó nagy mérkõzését vezette az elõzõ szezon végén, az Olympique Marseille - Valencia UEFA kupa döntõ összecsapással, hiszen 44 évesen már csupán egy éve maradt az aktív nemzetközi játékvezetõk között (45 év a felsõ korhatár).

Az egyébként rendkívül intelligens és jó humorérzékû Collina egy nyilatkozata során a "Mit gondol, melyik élete legnehezebb mérkõzése?" kérdésre csak ennyit felelt: "Remélem nem a következõ".