|
A két évvel ezelőtti BL döntő magasra helyezte a lécet az újabb AC Milan - Liverpool döntő előtt. A minden idők legjobb fináléjának tartott összecsapást megismételni természetesen vajmi kevés esélye volt a két csapatnak, abban azért bízott mindenki, hogy ezúttal sem unatkozunk majd. Nos, az első 40 percet azért csak sikerült. (Bár helyenként Gennaro "Belédmegyek" Gattuso bedarált egy-két liverpoolit a gyeptéglák közé. Persze csak finoman és szabályosan, ahogy szokta.)
Némileg aktívabb liverpooli játékot követően az első játékrész utolsó percében Pirlo végezhetett el szabadrúgást mintegy 22 méterre Pepe Reina kapujától. Inzaghi jó szokásához híven ismét jó helyen sétálgatott, a Professzornak becézett honfitársa ugyanis olyan jól találta bal vesén, hogy a labda irányt változtatva Reina mellett a hálóba vágódott. (Pippo - Pepe 1-0) A félidőben már azon kezdtünk poénkodni, hogy Inzaghi sem fog kiadni "Tudatos góljaim" címmel könyvet pályafutása végén, erre azonban a második félidőben Kaká pontos passzát követően rácáfolt. Pippo - Pepe 2-0 és a poén úgy módosult, hogy fiókban marad a "Tizenhatoson kívülről szerzett találataim" című kézirat. (A gól egyébként szép volt, tipikus Inzaghi féle leshatárról indulós, kapus lapockája alatt begurítós, majd szögletzászló megcibálós találat volt.)
Az utolsó negyed órában próbálkozott a Liverpool, de nem annyira ment nekik. Bejött a ropilábú Peter "Létra nélkül meszelek" Crouch is, de egy jól célzott lövésen kívül neki sem futotta sokkal többre. (Benitez meg majd magyarázkodhat, hogy miért várt a tornasor vezetőjének beállításával az utolsó 15 percig...) Gerrard hozta csupán a frászt néhol Nestáékra (egyszer oltári helyzetbe is került, de persze nem rúgta be), még csak azt sem vettük észre, hogy Maldini vészesen közeledik a negyvenhez. Aztán Kuyt mégiscsak fejelt egyet, de már elég későn ahhoz, hogy 2005 után ismét talpra állhassanak az angolok egy elveszettnek hitt döntőben. (A milánóiak ekkor már minden bizonnyal tele gatyával várták a lefújást, hiszen sokaknak közülük még fájó emlékként villant agyába a két évvel ezelőtti 3 gólos vezetésről elbukott BL finálé).
Aztán 3 perc hosszabbítás helyett 2 perc negyven után a civilben zongorista sípmester lefújta a meccset. Gerrard bőgött, Ancellotti bőgött, de még Pippo is bőgött, bár ő biztosan a kiadhatatlan könyvei miatt.
Érdekes egy BL döntő volt. Nem volt túl nagy a színvonal, izgalomból is csak az utolsó pár percre jutott, de azért mégiscsak - papíron legalábbis - Európa jelenleg két legjobb gárdája csapott össze egymással Athénban. (Szóval azért mégiscsak jobb volt, mint egy Rákoskeresztúr - Sülysáp magyar kupa második forduló.)
De semmi ok az aggodalomra! Már csak egy évet kell kihúzni és nézhetjük a következőt...
AC Milan - Liverpool 2-1 (1-0) |
